2018. szeptember 10.
(Indulás BUD 12:27 > FRA 13:47)
Alattam az Alpok; a látvány fenséges. A Lufthansa járata igazán kényelmes. Budapesttől Frankfurtig mintegy másfél óra az út, túl rövid idő ahhoz, hogy feldolgozzam: nincs vissza.
Izgatott vagyok és reményekkel teli, és persze szomorú amiatt, akiket és amit otthon hagytam. Félek az ismeretlentől, ami a részemmé vált, és ismét azzá lesz. Még most sem tudom, hogy pontosan mire is mondtam tehát igent: a kihívás hiányzott-e vagy a szeretett Ázsia? Bevonzottam-e talán ezt a lehetőséget? Biztosan. Egy részem tartozik ide: a nevem, a származásom, az életem egy része Ázsia – volt és lesz.
Isten ravasz, de nem rosszindulatú.
“Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek…” Kértem-e, kerestem-e, zörgettem-e, hogy életem nem várat fordulatot vett, s már hiába hárítottam a lehetőséget józan ésszel mérlegelve a vállalás lehetséges kockázatait, és odáztam el a döntést: az végül mégis felülkerekedett rajtam. Attól tartok, a családom ezt már előbb tudni vélte, mint én magam. S így összességében, nem kivánhatok többet szeretteim támogatásánál azon vállalásaimhoz, melyek meghaladni látszanak az erőmet.
Nézem alant a tájat… Felhős. Szép.
Frakfurtban néhány óra a várakozás. A reptér szép, kultúrált és kényelmes. Elteszek egy New York Times-t meg egy The Times-t; ki tudja, jó lesz még valamire.
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
2018. szeptember 11. reggel 8:30 – Peking: érkezés, átszállás. A Pekingi reptér barátságtalan. A Kínába való belépés körülményes. Idegen vagyok itt: más faj, más nép, más kultúra. Mások a szagok. Megnéznek, mert fehér vagyok. Átszállok egy lelakott Air China gépre; további jó egy óra Wuhanig. A gépen hideg van. Löncsre kínai kosztot kapunk. Nem túl bizalomgerjesztő és szegényes, de éhes vagyok, megeszem. A silány utas-takarót használat után begyömöszölöm a hátizsákba. Szégenlem magam emiatt, de tudom, hogy szükségem lehet rá. (Úgyis kidobnák…)
Két lány vár kézzel írott táblát tartva fel a nevemmel a kijáratnál. Megtudom, hogy az egyik az aszisztensem. Helyes. Hát, elkezdődött tehát. Kínában vagyok. Taxiban ülök, és suhan mellettem a tizenmilliós megapolisz, Wuhan.