Mint tudjuk, véletlenek nincsenek. Valahogy pont ma alakult úgy, hogy említést tettem egykori, nagyrabecsült művészetfilozófia professzoromról, Tillmann József Attiláról valakinek a környezetemben. Miközben a dizájnnal kapcsolatban igyekeztem megfogalmazni egynémely gondoltatot, véletlenül akadt a horgomra ez az írás – önmagában véve is figyelemreméltó -, és vele együtt tanárom grafomániájának, csillapíthatatlan tudásvágyának, örökös kíváncsiságának, szkepticizmusának, olykor csípős, ámbár gondolkodásba ejtő cinizmusának újabb bizonyítékául egy blogoldal is.
Ajánlom mindenkinek, akiben hasonló gondolkodó-tépelődő-alkotó szellem lakik, mint a fordítások copyrighterében.
És egy tervezéselmélet előadásom.