2018. december 1, szombat
84. nap, 47 van hátra
Semmi nem történt ma, említésre méltó. Írtam hát egy szonettet.
Semmiség
Semmi nem visz most előre minket, Drágám,
semmi sincs lásd hátra, ha már nem vársz rám.
Semmit ne szólj, mert nincs súlya a szavaknak,
semmit ne kérj, ne adjunk most teret a haragnak.
Elszalasztható idő nem maradt hátra, hajad is ősz.
Tűnő pillanatok; arcomra a kor párnákat redőz.
De nem gyűr le minket már a sorsnak fegyvere,
Csak feküdjünk így; lábunkat mossa az élet tengere.
Semmi nincs itt, ami minket odaát nem vár,
és nincs ott semmi, ami pótolhat minket. Drágám,
maradjunk örökre így. Ne szólj, csak várj rám.
Csak feküdjünk így, míg az idő véget nem ér.
Fogd a kezem. Látod, felettünk az ég oly tágas,
olyan kék. S ez nekem már éppen elég.
A bodzafa alatt, 2017 augusztus
by edit@