1: Indulás, érkezés

1: Indulás, érkezés

Posted by on Nov 26, 2018 in Wuhan-i napló | 0 comments

2018. szeptember 10. (Indulás BUD 12:27 > FRA 13:47) Alattam az Alpok; a látvány fenséges. A Lufthansa járata igazán kényelmes. Budapesttől Frankfurtig mintegy másfél óra az út, túl rövid idő ahhoz, hogy feldolgozzam: nincs vissza. Izgatott vagyok és reményekkel teli, és persze szomorú amiatt, akiket és amit otthon hagytam. Félek az ismeretlentől, ami a részemmé vált, és ismét azzá lesz. Még most sem tudom, hogy pontosan mire is mondtam tehát igent: a kihívás hiányzott-e vagy a szeretett Ázsia?  Bevonzottam-e talán ezt a lehetőséget? Biztosan. Egy részem tartozik ide: a nevem, a származásom, az életem egy része Ázsia – volt és lesz. Isten ravasz, de nem rosszindulatú. “Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek…” Kértem-e, kerestem-e, zörgettem-e,  hogy életem nem várat fordulatot vett, s már hiába hárítottam a lehetőséget józan ésszel mérlegelve a vállalás  lehetséges kockázatait, és odáztam el a döntést: az végül mégis felülkerekedett rajtam. Attól tartok, a családom ezt már előbb tudni vélte, mint én magam. S így összességében, nem kivánhatok többet szeretteim támogatásánál azon vállalásaimhoz, melyek meghaladni látszanak az erőmet. Nézem alant a tájat… Felhős. Szép. Frakfurtban néhány óra a várakozás. A reptér szép, kultúrált és kényelmes. Elteszek egy New York Times-t meg egy The Times-t; ki tudja, jó lesz még valamire. ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤ 2018. szeptember 11. reggel 8:30 – Peking: érkezés, átszállás. A Pekingi reptér barátságtalan. A Kínába való belépés körülményes. Idegen vagyok itt: más faj, más nép, más kultúra. Mások a szagok. Megnéznek, mert fehér vagyok. Átszállok egy lelakott Air China gépre; további jó egy óra Wuhanig. A gépen hideg van. Löncsre kínai kosztot kapunk. Nem túl bizalomgerjesztő és szegényes, de éhes vagyok, megeszem.  A silány utas-takarót használat után begyömöszölöm a hátizsákba. Szégenlem magam emiatt, de tudom, hogy szükségem lehet rá. (Úgyis kidobnák…) Két lány vár kézzel írott táblát tartva fel a nevemmel a kijáratnál. Megtudom, hogy az egyik az aszisztensem. Helyes. Hát, elkezdődött tehát. Kínában vagyok. Taxiban ülök, és suhan mellettem a tizenmilliós megapolisz,...

Read More
Content Protected Using Blog Protector By: PcDrome.