TAROT

Aktuálisan, egy művészeti pályázat előkészítése kapcsán akadt a kezembe egy régi esszém, amit vagy tizenöt éve írtam. Egy művészetfilozófia dolgozat, amit utólag sem témaválasztás szempontjából, sem formailag nem tartok jónak – igaz, a művész mindig talál változtatásra érdemeset a művében; az író soha sem lehet elég önelégült. Ettől függetlenül JEL (PÁR) BESZÉD, avagy bevezetés a Tarot-ba és más “haszontalanságokba” c. írásom tizenévre rá is megfogott. Egyetlen hard-copy példány maradt belőle, amit annak apropójára másolok ma be töredékesen, mert mindig lenyűgözött az egy idősíkban alkotók inspirációinak szinte telepatikus koegzisztenciája.

“Diort lenyűgözte a Tarot és az asztrológia, ahogy engemet is.”

Maria Grazia Chiuri


Íme tehát, az esszé – töredékesen:

Mottó:

“A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága.”

Einstein

Nem sokat értek én ehhez a Tarot-dologhoz. Valójában azt hiszem, hogy jobban ért Ő hozzám, mintsem én Őhozzá. Még csak azt sem mondhatom, hogy néhány elhivatott barátomhoz hasonlóan elolvasok minden témába vágó ezoterikus, ál-filozofikus, misztikus & hisztérikus, okkult könyvet. Lehet, hogy kellene, de nem érdekel. Miért írok mégis erről? Talán, mert mostanság olyan divatos ilyesmivel foglalkozni, netán ilyesmiről írni? Nem. Amúgy is pazar a kínálat úgy minőségi, mint minőségtelen, önmisztifikáló irodalomból.

A médiák által közvetített információáradat arra ösztönöz bennünket, hogy a javakból egyre többet és újabbat birtokoljunk. Anyagi helyzetünktől függően építjük materiális valóságunkat. Azzal vagyunk elfoglalva, hogy e teljesítményorientált világban minél magasabb pontszámot, minél több szavazatot kapjunk. Válsághelyzetben, a “ha tudtam volna!” gyakran hangzik el. Miért? Nem tudtad? Vajon?! Utólag belegondolva, listába veheted azokat a jeleket, amelyek mellett elmentél! Ugyan kit is érdekelnek manapság holmi jelek! Hiszen öntudatosak és felvilágosultak vagyunk! Viszont ugyanazt a kódot, az őstudást hordozzuk évezredek óta. Nevezhetjük e kódolt információkat hatodik érzéknek, para-akárminek vagy ösztönös megérzésnek – a fogalom ugyanazt a tartalmat fedi: az intuíciót. A bölcsességet, hogy kommunikáljunk egy számunkra láthatatlan világgal, amelynek részei vagyunk, és amely folyamatosan küldi számunkra az észlelhető jeleket.

©editcsanak 2004

 

Content Protected Using Blog Protector By: PcDrome.